Előszó

 2013.11.21. 19:35

Nagyon sokszor akartam már blogot kezdeni.  Volt, amikor sikerült is, például amikor egészen váratlanul egy ismert lemezkiadó kiadta a punk-rock zenekarom lemezét.  Persze ahogy a lemez iránti érdeklődés sem, a blog sem volt túl hosszú életű.  Aztán gondoltam rá, amikor a cég ahol dolgoztam megszüntette a magyarországi irodáját, fogta a bútorokat, a számítógépeket és a kollegákat, és mindannyinkat visszaköltöztetett az Amsterdami anyacéghez – de voltak kollegák, akik megtették helyettem is.  Eszembe jutott, amikor terhes lettem, sőt az a blog is érdekesnek ígérkezett, amit akkor kezdtem volna, amikor a kislányom váratlanul a 31. hétre megszületett.

Gondoltam rá amikor arra ébredtem a kórházban, hogy kivették a méhemet és rákos vagyok.  A sugárkezelés alatt is többször eszembe jutott, mégis vártam vele.  Mostanáig.  Most, amikor az első orvos közölte velem, hogy nincs tovább és nincs remény, már nem várhatok vele többet.

Félreértés ne essék, NEM szándékozom ebbe belehalni.  Amikor az orvos közölte velem, hogy nincs tovább, nem kétségbe estem, hanem mérges lettem.  Mérges lettem, felháborodtam aztán nagyon hamar rájöttem, hogy ide ennél több fog kelleni.  Itt már nem elég az, hogy elmegyek a kezelésre, és az egészségügyre bízva magam kivárom az eredményhirdetést.  Ki kell próbálnom mindent, meg kell hallgatnom mindenkit, az életet akarnom kell, és küzdenem kell érte.

 Így hát, kedves Olvasó, meghívom, hogy tartson velem ezen az úton, amint én felkenem az arcomra a harci festéket, és megküzdök a rákkal! 

Címkék: blog rák sugárkezelés

A bejegyzés trackback címe:

https://marpedigenebbenemhalokbele.blog.hu/api/trackback/id/tr275648335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anyalizis 2013.12.11. 13:56:08

Drága Zsófi,nem is tudom, hogy kezdjem, ez egy kurva jó blog. Nem akarok nagy szavakat használni, inkább csak annyit mondok, ide rendszeresen vissza fogok járni. Nagyon drukkolok neked, példa vagy a számomra. Sajnos én is azok közé tartoztam, akik nem adhattak vért, mert a vérképem olyan szar, hogy gyakorlatilag nincs is. Maradnak a lelkiek, a rágondolás, a pozitívizmus. Hajrá, Zsófi!
Üdv,
Noémi

DSL · http://runbabyrun.blog.hu/ 2013.12.13. 11:08:59

Hajrá! A blogod elmentve a konyvjelzok koze! :)

zsklh 2013.12.18. 11:47:02

Kedves Zsófi!

Te nem ismersz engem. Az egyik legkedvesebb barátnőd ismerőseként találkoztunk már sok- sok éve. Az életed egy ismeretlen világ volt számomora, olyen energiákkal olyan tűzzel tele, amit korábban senkiben nem láttam. Nem voltunk túl jóban, védted tőlem a barátnődet, mint "sebezhetetlen"-ha jól emlékszem. Az élet hosszú ideje elsodort bennünket egymástól, amikor egyik kolléganőm FB oldalán olvastam az első bejegyzésed... Nem tudom miért, valamiért éreztem, hogy Rólad van szó. Bevallom nem emlékeztem a nevedre (csak a művésznévedre:), de megtaláltak és az megérzésem sajnos beigazolodótt. Kiderült, hogy a kolléganőm és Te gyereked egy bölcsibe jártatok... Nem akartam elhinni, mélyen megdöbbentem. Nem szoktam blogokat olvasni, de naponta megnézem mit írsz, hogy lássam, jobban vagy.. Szorítok Neked nagyon, így ismeretlenül is. Tudom, mennyi energia és kitartás, milyen tűz van Benned. Jó volt látni képeidet a gyerekeddel, nagyon szépek vagytok! Biztos vagyok benne, hogy felépülsz és őszintén szorítok Neked!Végtelen változás az amiről beszálmolsz, amit érzel.Ennek kell, hogy legyen értelme kell, hogy a gyereked sokáid ölelhessen magához. Áldott legyen az Ünneped, és kívánom, hogy mielőbb szeretteid körében, otthon épülj fel, és élj velük egy vidám, boldog életet!!!
green light...

Attila Csikos 2014.08.19. 00:29:39

Udvozlok minden beteget es szeretnem felajanlani segitsegemet,azt amit megtanultam 3ev.eltelte utan.Ez ev januarban vesztettem el paromat akiert 3evig harcoltam.Barcsak meg tehetnem,hisz O volt az en mindenem a foldi eletemben.A paromnal mehnyak rakot diagnoztizaltak 2010 okt.ben.Mindketten harcoltunk,de nem csak rajtunk mult az o gyogyulasa.Mindig falakba utkoztem ami ellen nem tudtam mit tenni.Ha vakinek van kerdese szivesen valaszolok pld.a kemorol sugarrol immunrendszerrol stb.Ha vaki Budapesti szemelyesen is segithetek azokban ami paromnal jo hatassal volt.Minden betegneg kivanok erot kitartast es azt,hogy gyogyuljon meg.Udvozlettel Cs.A
süti beállítások módosítása