Ez Történt Idáig.

 2013.11.21. 19:39

Valószínűleg HPV-alapú méhnyak rákom van.  Azért csak valószínűleg, mert HPV-re soha nem vizsgált senki.  Chlamydiára igen, de HPV-re nem.  Februárban kezdődött az egész, hetekig tartó erős vérzéssel, komoly fájdalmakkal.  Egy elég drága magán klinikára jártam ahol a nőgyógyász látta ugyan a hatalmas oda nem illő valamit a méhszájamon, de mivel úgy ítélte meg, hogy a P4-es citológia gyulladáson kívül nem utalt másra, nem akart rákról beszélni.  Teltek a hetek, próbáltunk ezt, vizsgáltunk azt, végül Májusban (igen, két hónappal később) már annyira véreztem, hogy egy „egészségügyi abrasiot” javasolt, ami ha nem is állítja meg a vérzést, legalább fényt deríthet arra, hogy mi a bajom.

Nagy lehetett a kapkodás a szuper drága magán klinikán ahova küldtek elvégezni a kis műtétet.  Végül egy több órás életmentő küzdelem lett belőle. (A nővérektől úgy tudom, hogy a nőgyógyászom és a műtétet végző professzor nagyon összevesztek.)  Arra ébredtem, hogy a méhemet kivették, és a professzor szerint rákos volt.

Az volt, ezt később a szövettan igazolta.  Viszont kivették, a professzor azt mondta, hogy 70% rá az esély, hogy ezzel meg is oldottuk, de nem kockáztatunk, ezért elküldött az Uzsoki korházba, egy általa nagyra tartott onkológushoz utókezelésre.  Nem aggódtam, hiszen kiszedték.  Nem éreztem, hogy baj lenne, így az sem zavart, hogy eléggé komótosan álltunk neki az utókezelésnek.  Május végén volt a műtét, de a konkrét sugárkezelést csak Julius elején kezdtük el.  Időközben végeztek rajtam egy teljes alakos CT-t is, ami szerint nem maradt gyanús elváltozás sehol.  (Bár az szerint a méhem is éppen és egészségesen a helyén volt!)

Sugarat és Chemo-t egyszerre terveztek adni, de a vérvizsgálaton kiderült, hogy olyan alacsony a hemoglobin szintem, hogy az onkológus szerint a Chemo csak ártana nekem.  Azt mondta, hogy a hatalmas vérveszteség miatt a műtétet gyorsan és kapkodva be kellett fejezni így elzárhattak fontos artériákat, amik szükségesek lennének a terület oxigénellátásához.  Szóval nem is biztos, hogy ez helyre áll egyhamar.  „Szedjen vasat.  Viszont látásra.”

Borzasztó fájdalmaim voltak, amire az onkológus csak mosolygott, hogy biztos pszichés, hiszen a sugárkezelés nem fáj.  Vagy a műtéttől is lehet.  „Szedjen fájdalom csillapítót.  Viszont látásra.”

 Végül visszamentem fájdalmaimmal a professzorhoz.  Ő sem tudott mit mondani, puszta kíváncsiságból vizsgált csak meg, amikor észrevette, hogy a daganat sajnos tovább nőtt a hüvelyemben, (ezt később egy MRI vizsgálat igazolt is.)  Nem volt meglepődve.  Az onkológus sem.  Folytattuk a sugárkezelést úgy, ahogy elkezdtük, a Chemo-ról továbbra sem beszéltünk.  

Egy fiatal orvos, miután elsírtam neki a bánatomat, elkezdett intravénásan vasat adni nekem, és pár héten belül a vérképem helyre is állt, de azt már nem vizsgálta senki.  A Chemoról mintha teljesen elfelejtkeztünk volna.  Ráadásul az onkológus szabadságra ment, és mire visszajött, a sugárterápiának vége is lett.  „Hüha, mit varázsoltak itt maguk?”  Mondta elismerően a vérkép láttán.  „Na, mindegy, most már vége a kezelésnek és egy Chemo nem Chemo.   Viszont látásra”

Az utolsó beadott sugár adagtól számítva 2 hónappal később kaptam időpontot MRI-re.   A vizsgálat azt mutatta, hogy a daganat, köszöni szépen jól van, nagyjából ugyanakkora, nagyjából ugyanott mint a kezelés elején.   Amikor az eredménnyel megjelentem az onkológusnál, ahogy megbeszéltük csak ennyit mondott: „Hát jó.  Végül is nem jó, de rossz sem.  Viszont látásra”

Nem értettem.  Mi a következő lépés? Hogyan tovább? Mit kell tennem? „Ha súlyosbodik a panasz, jöjjön vissza, de ne ide, hanem oda ahol műtötték.  Viszont Látásra.”  Még mindig nem értettem.  De mi lesz most így velem? Az onkológus kezdett türelmetlen lenni.  „Semmi.  Nincs tovább.  Nem lehet mit csinálni.  Tanuljon meg ezzel együtt élni.  Viszont látásra.”   Akkor már sírtam.  Hogyan? Meddig? Ideges lett.  „Ezt nem tudom megjósolni.  Keresse fel a Hospice Alapítványt.  Viszont látásra.”  Mivel látta, hogy már nagyon sírok, leírta nekem egy papírra mindezt és végleg kitessékelt az irodájából.

A mai napig nem értem miért mondott le rólam ilyen könnyen.  Fiatal vagyok, és persze nem vagyok orvos, de nekem nem tűnt úgy, mint ha mindent megtettünk volna.  Ott volt velem egy barátnőm, és bár akkor nagy volt a zűrzavar, a könnyeim között csak távolról hallottam a hangját, mégis tisztán emlékszem egy valamire, amit mondott.  „Azért mondta neked ezt, mert Ő nem tudja, hogy kivagy!”  És igaza van.  Ha tudná, hogy ki vagyok, akkor azt is tudná, hogy én nem mondok le magamról, és nem keresem meg a Hospice Alapítványt!  Megyek tovább, keresek orvost, papot, sámánt, varázslót vagy bárkit – mert én NEM vagyok hajlandó ebbe belehalni.

Címkék: rák méhnyakrák daganat sugárkezelés Nőgyógyász Citológia P4 méheltávolítás MRI vizsgálat

A bejegyzés trackback címe:

https://marpedigenebbenemhalokbele.blog.hu/api/trackback/id/tr435648360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Attila Csikos 2014.05.21. 16:13:13

A paromat 2014 januarban vesztettem el,kozel 3evig harcoltam erte.Mint kiderult mehnyak rakja volt.E sulyos betegseg kezdete2010 oktober.Eloszor Nyiregyhazan kezeltek majd miutan lattam hogy ott nincs minden rendben,bejelentkeztunk Bp.Orszagos onk.ra.Vegig hittem biztam a gyogyulasaban,mert hitben szeretetben eltunk es szorosan ott voltam e gyilkos kor mogott.Mindemellett kutatva hogyan gyogyithatom meg eletem ertelmet szerelmet.Sajnos vegig azt tapasztaltam,hogy senki nem akarja ot meggyogyitani,csak en.Mindig akadalyokba utkoztunk,mindig varakoznunk kellett hol erre hol arra.Pedig tudni kell ha a rakos sejtek elszabadulnak,azok nem allnak meg,az attetek pedig mar pici korukban sajat erhalozatot kernek es sajnos kapnak is ha egy ilyen beteget varakoztatnak valamivel.Mivel parom 49eves volt erthetetlen hogy Nyiregyhazan miert nem tavolitottak el a mehet es akar annak kornyezetet ha szukseges,foleg hogy ma mar fejlett sebeszeti beavatkozasokat tudunk.A mutet megkezdodott,de nem fejezodott be,mondvan attetet fedeztek fel a nyirok rendszerben.Velemenyem ez volt az elso rossz dontes.Majd a sok varakozas sugarra es chemora,elertuk hogy az attetek tovabb leptek.Mindamellet hogy kulon odafigyeltem parom immunrendszerere,most itt erre nem terek ki,de fontos nagyon.Eloszor nem tudtuk eldonteni legyen e chemoterapi,ahany orvost megkerdeztem megiszlott velemenyek voltak igy nehez volt donteni.Kedvesem a sugarakat ugy ahogy meg kibirta,de a chemot nem birta vegig.Sok alternativ modot is bevetettem,amit ugy itelek meg,hogy segitettek kesleltettek a rakos sejtek haladasat szaporodasat novekedeset.Erre most nem terek ki.A kozel 3 ev megtanitott sokmindenre es szeretnek segiteni embertarsaimon abban,amit an mar megtanultam.Ez ev januarban vesztettem el eletem ertelmet mindketten kuzdottunk harcoltunk,mert O elni akart megakart gyogyulni nekem.Sokat tanultam a paromtol,megerositette hitemet szeretetemet es meg sorolhatnam,csak egyvalamire nem tanitott meg,HOGYAN ELJEK TOVABB NELKULE.Tervem hogy megkeresem Tv.2 studiojat es reszletesen elmondom a nyilvanossagnak egy musorban,a mi harcunkat,akadalyokat stb.Termeszetesen minden orvost megszeretnek hivni aki parom ugymond gyogyitasaban reszt vett.Olyan embertarsak jelentkezeset varom akik csatlakoznak mellem es kiallnak igazuk mellett.Ugyanis az en velemenyem az,hogy az egeszsegugy nincs rendben Magyarorszagon es ennek okait kikell beszelnunk,hogy ez ellen a sulyos bezegseg ellen jobban hatekonyabban tudjunk harcolni,szeretteinket megvedve.Beszelnunk kell a hibakrol az orvosi osszetartasrol,a csaladi szeretetrol,a hitrol,a penzrol.De kihangsulyozom hogy egy rakos betegnek nem szabad heteket honapokat varnia kezelesenek megkezdesere.Egy okos ember azt mondta nekem.Az elsodleges feladat a tumor vagy daganat sebeszeti eltavolitasa,utokezeleskent kovetkezhet a sugaras illetve 1-2 chemo.Utobbit a musorban mondanam el,hogy miert nem tobbet.Ha csatlakozni kivan hozzam valaki es ugy erzi azzal segithet tobbi embertarsan kerem hivjon vagy irjon.Tfon.szamom:305064447

Attila Csikos 2014.05.24. 09:47:36

Udvozollek Urban Zsofi.Kerlek ha teheted es persze akarod vedd fel velem a kapcsolatot,mert a te eseted nagyon hasonlit a mi esetunkre es szeretnek segiteni neked es hasonlo beteg embertarsainkon.

Timmóka 2014.08.17. 23:10:30

@Attila Csikos:

Kedves Attila,
Adnál mailcímet ahova írhatok? Markáns véleményem van a HPV-vel kapcsolatban 8 éve, amióta rákmegelőző állapottal műtöttek 32 évesen.
Üdvözlettel: Timi

Fernanda Fatima Rosario 2014.08.17. 23:59:53

Hmm nekem is ez van es eddig sem egyeztem bele semmilyen kezelesbe ezzek utan amit olvasgatok meg ugysem fogok. Sajnalom akik elmentekilyen fiatalon rengeteg erőt kitartast a hozzatartozoknak!

belka01 2014.08.18. 22:30:12

Kedves Fatima, ezt mindenképpen gondolja meg. Lehet, h a diagnozis azonos, de mindenkinek kicsit másmilyen a szervezete. Igy ismeretlenül drukkolok, és nagyon sok erőt kivánok a gyógyuláshoz!

Panka71 2014.08.22. 02:06:43

@Fernanda Fatima Rosario: Nem mondhatsz ilyet! Illetve mondhatsz. De! Nagyon sokminden okozhat P4-es cytológiát, carcinoma is sokféle van.Hidd el, meg lehet gyógyulni!Én nőgyógyászaton dolgoztam 12 évig, sok mindent láttam.Ha nem hiszel/bízol egy orvos ítéletében, véleményében, menj tovább.Ha a legapróbb kétséged is van, ne nyugodj bele. De ne add fel!

2016.05.04. 13:44:51

A rák a Sátán csapása az emberre. Elkerülni csak a Mindenható Istenbe vetett hittel, az Őhozzá intézett imával, az Ő parancsainak betartásával lehet (10-parancsolat). Még a baj bekövetkezte előtt.
süti beállítások módosítása