*English version on bottom of post* 

Az ember tudja, és már nagyjából hozzászokott ahhoz, hogy ha kórházba kell mennie, akkor magának kell vinni a WC papírt, törölközőt, evőeszközt, ivóvizet – de hogy a transzfúzióhoz szükséges vért is gyakorlatilag nekem kell megszereznem, az egy kicsit meglepett.

Pedig igaz.  Azt mondták a nővérek, hogy sok vérre lesz szükségem a műtéthez.  Egészen pontosan 5 egységnyi vérre, (ami nem igazán tudom, hogy mennyi, de állítólag sok) és ha jót akarok, akkor kérjem meg az azonos vércsoportú rokonokat, barátokat, hogy menjenek el az Országos Vérellátó Központba, és adjanak vért a nevemre, ugyanis óriási vérhiány van az országban, és ha ezt nem teszem meg, akkor egyszerűen nem lesz számomra vér.

Hirtelen átfutott az agyamon, hogy ugyan kitől kérhetnék én vért.  A szüleim 60 fölöttiek, az összes testvérem és unokatestvérem külföldön van.  „Majd felteszek egy posztot a Facebook-ra” mondtam félig viccelődve a nővéreknek, viszont hangosan kimondva már nem is tűnt akkora butaságnak.  Megfogalmaztam hát egy rövid kis kérelmet és fel is tettem az üzenő falamra.

Ezután olyan történt, amire nem számítottam, és az óta is csodálkozva állok előtte.  Először csak pár üzenet jött vissza az ismerőseimtől, hogy tudnak, vagy nem tudnak segíteni.  Aztán elkezdték megosztani, újra posztolni az üzenetem; képet tettek be hozzá, szöveget írtak mellé, egyik barátnőm megosztotta egy általa kezdeményezett Facebook oldalon is.  Majd jöttek az üzenetek, napi több tucat, ismerősöktől és idegenektől, hogy segítenek, hogy mennek, hogy gondolnak rám és tartsak ki.  Egyre többen osztották és egyre többen jelentkeztek.  A vér nagyon gyorsan összejött – de összejött valami más is, ami legalább olyan értékes!  Egy csapat lelkes ember tele pozitív energiával, egy bizonyíték, hogy igenis segítünk egymáson, ha baj van, és egy sejtés, hogy talán mégis jól van ez a világ összerakva, és érdemes embernek lenni benne.

Legyen ez a bejegyzés egy hatalmas köszönetnyilvánítás mindenkinek, aki a napokban elment és adott nekem vért.  Mindenkinek, aki elment, de valamiért nem sikerült leadnia, mindenkinek, aki csak azért nem ment el, mert nem adhat, mindenkinek, aki beszervezte az ismerőseit, vagy szólt valakinek, vagy egyszerűen megosztotta a Facebookon a posztot!  Óriási segítség és inspiráció vagytok a számomra!

***************************************************************************************************************

As any Hungarian knows, and expects, that when you need to go into hospital you need to take your own toilet paper, towels, cutlery and drinking water - but the fact that you need to bring your own blood for the transfusion surprised me a bit.

But it's true! The nurses say I will need a lot of blood. 5 units to be exact ( I don't know how much that is exactly, but they say a lot) and if I want what's best for me I need to ask my relatives with similar blood type to go and donate blood in my name at the local Donation Centre. There are huge deficits of blood in the country, and if I don't do this, they simply won't have enough blood to save my life.

It crossed my mind, who can give me this much blood? My parents are both 60+ and all my siblings and cousins live abroad. "I'll put up a post on facebook", I thought to myself and mentioned to the nurses jokingly, but as I said it out loud it didn't seem like such a silly idea. So I wrote a little plea and put it up in my newsfeed.

What happened after this was something I never would have expected, and it still baffles me. First I only got a few replies from my friends, whether they can or can not help. Then they started sharing my status, reposting my message, putting a photo, writing their own words, or  sharing on other sites.

Then the messages started coming in, dozens a day, from friends, acquaintances and strangers, that they would like to help, that they are thinking of me and to stay strong. More and more people shared my status and more and more offered me their blood. The 5 units of blood gathered quickly, and along with it something else, which is just as important! A group of enthusiastic people full of energy, proof, that we help each other in times of need, and a thought, that perhaps this world is built right after all and it is worth living here.

This entry is a huge thank you to everyone, who in the past days has gone and given me blood. To everyone, who went, but for some reason couln't give blood. To everyone who only didn't go, because they can't, and to everyone who asked a frend or relative to go, or simply shared my facebook post.

You are all a huge help and inspiration to me!