Korhazi szorongas / Hospital woes

 2013.12.16. 21:48

***Please see English translation on the bottom of this post***

Kezd elfogyni az energiám és a türelmem, pedig ha minden igaz a hét közepén hazamehetek, és az már csak néhány nap. Már csak ebből tudok erőt meríteni-de törékeny erőforrás ez!

Folyton rettegek, hogy valami közbejön és valamiért itt tartanak. Én viszont úgy érzem, hogy már egy napot nem bírok tovább itt! Rám tört valami fullasztó szorongás, például az evéssel kapcsolatban is. Belet érintő műtét lévén speciális diétára vagyok fogva és nagyon lelkiismeretesen külön főznek nekem. De ez egyrészt legtöbbször ehetetlen, másrészt meg amúgy is kb. 2-3 kanállal tudok enni bármiből mielőtt a gyomrom elkezdene vadul tiltakozni. Ilyenkor ott néz rám szemrehányóan a tányérból fölfelé egy hatalmas adag trutyi és mintha fenyegetve gőzölögne: "ha nem eszel meg nem mehetsz haza!" Egyik este rászántam magam és megettem. Még aznap este kihánytam az egészet és kétségbeesve zokogtam, hogy így örökre itt maradok!

A tömeg is zavar. 3 óra körül megjelennek a látogatók, mindenki felpakolva egy hadseregnyi étellel. Megtelik a folyosó, megtelnek a kórtermek. Keverednek az otthon illatai az olcsó parfümökkel, lassan fogy a levegő és elindul a morajlás. Az a fajta beszélgetés amikor a sok nap itt lét után már senki nem tud újat mondani a másiknak és jobb híján előkerül az időjárás meg, hogy mit főztem ebédre. A légszomj rátelepszik a mellkasomra, a céltalan fecsegés megtölti az agyamat és mintha agyon akarta nyomni minden értelmes gondolatot.

Megint hányingerem és sírógörcsöm van.

Nézem az órát. Fél hat sincs.Lesz valaha holnapután? Estefelé jönnek a démonok. A gondolatok és a kérdések, amire minden maradék energiámat összekavarva próbálok nem gondolkodni, vagy maximum szigorúan pozitív hozzáállással.

Mi történt velem? Tudtam volna valamit máshogy csinálni? Fel fogok épülni? És a kérdés amit a lelkembe kényszerített hatalmas életigenlő csinnadratta zaja mellett csak suttogva merek föltenni: nem fog a rák visszajönni? Létezik az, hogy kivágták és vége? És ha nem, kibírnám még egyszer?

*****************************************************************************************************

Hospital woes

Both my energy and patience are dwindling, even though if all goes well I can go home middle of the week, which means in just a few days. This is all that is giving me strength - and what a delicate source it is!

I'm frightened to death, that something will happen and they will keep me here. I feel that I can't stay here another day! A grippling fear has over come me, for example with regards to eating. Given I have had a bowel operation I am on a special diet and the staff conscientiously cook for me separately. But it's not only impossible to eat this on a regular basis, I simply can't eat more than 2-3 spoonfuls without my stomach lunging into full protest against it. The large plate of muck seems look up at me, steaming threateningly: "if you don't eat me you can't go home!" One evening I forced myself to eat the whole meal. I threw up everything that night and sobbed in despair: I'll stay here forever if this continues!

The crowd bothers me too. Visitors arrive around 3, everyone armed with platefuls of food. The corridors and hospital rooms fill up. Homely scents mix with cheap perfume, the fresh air slowly disappears and people start to make uncomfortable small talk. The type when they have been here for too long and nobody can say anything new to one another, so topics like the weather, and what they cooked for lunch, are more and more frequent. I start to feel short of breath as the pointless chit chat fills my mind, trying to suppress any intelligent thought I may have.

I want to throw up and cry again.

I watch the clock. It's not even half past six. Will the day after tomorrow ever come? The demons come at night. The thoughts and questions, when I've used up all my remaining energy trying not to think, or trying my best to be positive.

What has happened to me? Could I have done something differently? Will I recover? And the question which I only dare whisper above the clamorous love-for-life campaign I am continuously surrounded by: Will the cancer return? Is it possible, that they cut it out and it's gone forever? And if not, would I survive it again?

Címkék: táplálkozás kórház rák félelem műtét

A bejegyzés trackback címe:

https://marpedigenebbenemhalokbele.blog.hu/api/trackback/id/tr765695735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maydayray 2013.12.17. 08:27:44

pici segítség: kedvenc zenéd egy mp3-lejátszódban legyen nálad, és hallgasd, mikor megjön a tömeg, vagy szimplán mikor szükséged van rá. hajrá!

OKleo 2013.12.17. 17:05:06

Zsófi, én is ott feküdtem az István kórházban. A telefonomon hallgattam rádiót, amikor nem volt cérnám mások beszélgetéseit hallgatni - mondjuk én "csak" egy hetet voltam bent összesen, ami jelentős könnyebbség.

Ami még eszembe jutott, hogy étkezéssel kapcsolatos tudnivalókat vannak bőven, én is szétreformáltam a táplálkozási szokásaimat :)azonban nem kezdenék el itt okoskodni, hogy mi az, amit minden nap meg kell enni, mit lehet magadra kenni (kozmetikumok, tisztálkodószerek) és mi az, amit nem ajánlott... Inkább ajánlanám figyelmedbe a Tűzmadár Alapítványt, én náluk művelődtem dietetikai tanácsadáson (egyéni). Amúgy sokféle szolgáltatásuk elérhető, ami egy ilyen típusú rehabilitációhoz szükséges lehet - én is ott rehabilitálódom (nekem is ajánlották). Szóval gondoltam írok mára is valamit, ami kifelé mutat a jelenlegi helyzetedből, sok erőt kívánok , ki fogsz jutni, hidd el! :) kitartás!
Klaudia

Altezza 2013.12.17. 22:49:19

Szia Zsófi!

Az biztos, hogy most felültettek egy hullámvasútra, így leszel lent és fent is. A jó hír viszont az, hogy némi edződés után már örömödben fogsz sikongatni rajta.
A jegy nem volt ingyen. Semmi sincs úgy. De van jegyed!

A látogatókon meg próbálj meg inkább nevetni. Fogadjunk, hogy a java elképesztően bénán öltözik. ;-)

Légy rossz!

Üdv.,
Misi

ha8xx 2013.12.17. 23:10:38

Sofiaa,
Minden rendben lesz, ne add fel, a nehezén túlvagy!
Emlékszel amikor anno együtt utaztunk és én mindíg féltem a repülőn? Emlékszel mit mondtál mindíg ami a mai napig eszembe jut akárhányszor repülök?
"Ne félj, itt vagyok és nem történhet semmi baj, mert tudom, hogy velem nem történhet semmi!
Na most akkor! Veled NEM TÖRTÉNHET SEMMI!!!!!! Meggyógyulsz és nem fog visszajönni a rák! Higgy benne ne is gondolj az ellenkezőjére!

ha8xx 2013.12.17. 23:21:37

Ja és a szobatársak és látogatók kal kapcsolatban, hátha jó kedved lesz ha ezt elmesélem:
Legutoljára amikor kórházban voltam pár napig nekem is iszonyatos fájdalmaim voltak és az is fájt, ha megmozdult az ágy, az egyik szobatársam egy idősebb nő volt, aki mellesleg tuti nem volt komplett, mert a műtétem napján az elmeosztályról hozták vissza reggel ahol egész éjjel fogva tartották :D
Na most a kedves " hölgy" minden éjjel fel alá mászkált a szobában és akárhányszor elment az ágyam mellett jól belekapaszkodott és hát jó magyar kórház, régi ágy, egyik lába rövidebb mint a másik, folyamatosan rázkódott én meg káromkodtam először csak magamban aztán megkértem a " hölgyet" hogy ne tessék már az ágyamba kapaszkodni mert ez nekem nagyon fáj...Jaj aranyoskám persze! Na persze, hogy megint belekapaszkodott. Aztán a legjobb az volt, mikor hajnali 2 kor ment ki a nővérektől kávét kérni, mad a szobai wc helyett a nővérek wc jében kötött ki.
Aztán már nekik is elfogyott a cérna és egy székkel kitámasztották a kórtermünk ajtaját, hogy ne tudjon többet kiszabadulni :D
Puszillak

vörös grófnő 2013.12.18. 11:51:32

Szia Zsófi!

Remélem mire az én soraimat olvasod, már hazaengedtek a kórházból. Nagyon sokat gondolok rád és szurkolok neked, de tudom, hogy minden rendben lesz, mert erős vagy és elszánt, szerintem minden ezen múlik. A javulás pedig rohamos lesz, egyre többet fogsz tudni enni is, majd meglátod. Sok erőt kívánok és szorítok!!! Puszi Ági

vörös grófnő 2013.12.19. 13:59:35

Ezt küldöm neked a mai napra, csak hogy jobb kedved legyen!

www.youtube.com/watch?v=8IoO5nkxT_4