Még mindig sírok.

 2013.12.30. 19:34

Azért sírok, mert nincs jobb ötletem.  Tudom, hogy egyszer majd minden rendben lesz, és erre kell gondolni, de most úgy érzem, hogy semmi sincs rendben.  Egyáltalán nincs rendben.  Érzem, hogy szétszedtek belülről és máshogy varrtak vissza, és akármennyire hiszem, hogy fel voltam rá készülve és ki vagyok vele egyezve, valami ordít belülről, hogy ez így nem természetes!  Sokszor feszül a hólyagom, annyira, hogy más vágyam sincs, mint elmenni pisilni, aztán rémülten jövök rá, hogy nincs is hólyagom, és soha többé nem fogok „elmenni pisilni”. 

Ráadásul fáj.  Egész nap fáj.  Minden nap.  Akármilyen pirulát veszek be, akármilyen pozíciót veszek fel, kínoz a fájdalom.  Elég volt.  Elfáradtam.  Február óta folyamatosan fáj valami és nem tudok már jópofát vágni hozzá.

Este szoktam összeomlani, amikor kegyelemdöfésként beadom magamnak a vérhígító szurit (trombózis ellen).  Csak szépen csendben, hogy a kicsi meg ne hallja, zokogok a WC-ben.  Nézem azt a csont sovány, leharcolt, kínlódástól eltorzult fejű nőt a tükörben és ismét csak azt kérdezgetem: „Mi történt velem?”

A csatát ugyan megnyertem, hiszen a daganatot kiszedték, a szövettanaim mind negatívak és úgy tűnik a műtétet is egész jól túléltem, de nem érzem azt a diadalittas győzelmet, mint amire számítottam.  Inkább mintha ott ülnék összeroskadva a csatatéren, kezem görcsbe szorulva a kardomon, hajam, ruhám eláztatva ellenséges vérrel, körülöttem a halottaim és ordítok a rémülettől.  Lehet, hogy nyertem, de szörnyű volt a küzdelem és nagy árat fizettem érte.

Talán, lesz még egy életem
Talán, még újra kezdhetem
Talán, még egyszer szép leszek
S, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek

Címkék: fájdalom műtét szövettan

A bejegyzés trackback címe:

https://marpedigenebbenemhalokbele.blog.hu/api/trackback/id/tr745717946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Márta Pető 2013.12.30. 22:59:48

Drága Zsófi!
Van életed és szép lesz!
Szép vagy és még szebb leszel!
Sírd , add ki magadból mindent ami fáj, szépen lehet, hogy lassan de minden jó lesz!!! Kívánok Neked egészségben gazdag, sikeres Nagyon Boldog Új Évet!!!!!
Puszi, Márti

Kukucska 2013.12.31. 08:29:54

Végtelenül hálás vagyok ezért a blogért!
Éppen akkor találtam meg, amikor egy ugyanilyen műtétről kellett döntést hoznom. Dr.U. és barátai nagyon komoly rábeszélésbe kezdtek, hogy ezt a műtétet válasszam.
Köszönöm, hogy hetek óta rendszeresen olvashatom, hogy segített jó döntést hoznom. Ez a blog hatalmas segítség volt, hogy ne menjek kés alá.

Kedves Zsófi!
Minden tiszteletem és nagyrabecsülésem az Öné, biztos vagyok benne, hogy gyermeke 20 év múlva hálásan fogja megköszönni Önnek, hogy mindezt vállalta Érte. És csak ez számít, ez adjon erőt és kitartást!
Tisztelettel emelem meg a kalapom Ön előtt, hiszen nem minden Anya meri meghozni a gyermekéért a világ legnagyobb áldozatát, hogy: ÉLETBEN MARAD !!!

Köszönöm, hogy olvashatom a sorait, és ha bármiben segítségére lehetek ... :-)

jova68 2013.12.31. 19:56:02

Szia Zsófi!
Bárki, értsd: BÁRKI összeomlana ilyen fájdalmakkal, ilyen diagnózissal, ilyen műtét után. Természetes, hogy sírsz, az lenne furcsa, ha nem siratnád a... sokmindent. Igen, még egy húgyhólyagot is lehet siratni, többek között.
No de a fájdalmak el fognak múlni, és mint mondtad, a csatát te nyerted. Lassan feltápászkodsz, leporolod magad, és helyrejössz. Jó, ez az év most szar volt, de a következő majd jobb lesz, aztán még a nap is kisüt. Egy a lényeg: te elhatátoztad, hogy küzdeni fogsz, ezért hát küzdeni fogsz! A küzdelem nem könnyű, de ami jutalomként vár, egy hosszú, örömökkel teli ÉLET, amiatt mégiscsak megéri, szóval HAJRÁ!

OKleo 2014.01.02. 12:04:48

Zsófi, ahogy olvastam ezt a bejegyzést, a barátnőd - egy korábbi bejegyzésedben emlegetett - mondata jutott eszembe: „Kicsiket lépjél, csak egy picit akarjál följebb kerülni, hidd el nekem, onnan majd meglátod a következő lépést!” Ez a csatatér valóban elég rémes, csoda lenne ha nem zokognál esténként a wc-ben... ez a legnormálisabb reakció, amit ilyen helyzetben el lehet képzelni...a kicsi lépések megtétele nagyon nagy dolog. az első kicsi lépés lehet, hogy szép lassan majd lazul a görcs a kezedben, aztán egy kicsi lépés, amikor leteszed a kardot, a következő lehet, hogy lemosod magadról a vért, leveszed az eláztatott ruhád, a következő, hogy elhagyod a csatateret, mert már nem ott lesz dolgod. Próbáld meg elképzelni, merre indulsz erről a csatatérről! A következő helyszín sokkal békésebb, nyugodtabb és szeretetteljes lesz, ez biztos!
Lehet, hogy nem fog gyorsan menni, de ez így teljesen rendben van! Először próbálj kicsit kiengedni, hogy a görcs múlhasson, a kardot már nem kell szorítani, az ellenség elvonult, vagyis legyőzetett! :)
Nagyon bátor vagy! Szép lassan, türelmesen felépülsz!
Kitartás!
Klaudia

Altezza 2014.01.03. 23:22:50

Szia!

Sajnos, ez egy ilyen szakma. A fájdalom múlni fog, ami most még nem nagy vigasz, de azért talán jobb ilyen prognózist olvasni.
A démonok már más kérdés. Azokkal még elleszel egy darabig. Az én műtétem 1,5 éve volt, a negyedéves kontrollok azonban elég jó emlékeztetők, no, nem mintha amúgy nem ugrana be az esetleges kiújulás lehetősége.
Nálam az segít/segített, hogy próbáltam nagyon ragaszkodni a megszokott napirendhez. Nyilván van, ami megváltozott, de a törekvéstől határozottan embernek éreztem magam. Aztán menet közben majd kialakulnak az új szokások, napirendi pontok, kikapcsolódási lehetőségek. De kezdeni a kályhánál érdemes. Szerintem.

Nem fogsz tudni minden negatív gondolatot kizárni a fejedből, és ezen nem is szabad rágódnod. Beszélj róla, esetleg írd le, az könnyebbé teszi. A jó dolgok meg majd jönnek, bármilyen közhelyesen is hangozzon.

Lassan jobb lesz. De gondolom, úgy sem sietsz sehova...
;-)

Üdv.,
Misi

Mittelholcz Dóra 2014.01.06. 18:07:20

Szia Zsófi,

Jobb lesz, hidd el! Nehéz, de jobb. Nem tudom, hogy a múltkor megkaptad-e a válaszom, írtam Neked a levélre, amit küldtél.

Üdv.
Dóra

Dora74 2014.01.07. 18:18:01

Szia Zsófi!
Tökéletesen megértelek, de őszintén remélem, hogy jobb lesz lassan! Sokan gondolunk Rád és drukkolunk Neked ismeretlenül is!!Gondolj erre minden "döfésnél" sztem segíteni fog! Küldjük a pozitív energiát továbbra is kitartóan!!!!
Remélem tiszta szívemből, hogy a következő postod egy fokkal talán vidámabb lesz. És pár hónap múlva már CSAK boldog sorokat olvasunk!
Kitartás!D.

Ibolya Pete 2014.01.10. 10:04:12

Örömmel hallgattam az elmúlt hétvégén, amikor itthon voltál, hogy énekeltél. Ez igazi hangulatjelző, hidd el, én már csak tudom, mert én is énekeltem. Biankának és magamnak is. Javulást kívánok nagylányom, és minél korábbi kiegyensúlyozottságot.Puszillak!