***English translation now available on the bottom***
Hugom egy baratnoje az alabbi verset adta neki amikor bekerult a korhazba. Ezt tovabbadta nekem is, mert neki anno nagyon sok erot adott.
Vaci Mihaly: És mi élünk!
Élni, élni, élni, élni...-élni kell!
Félni, sírni, könyörögni, menekülni nem lehet!
Élni bátran, szembenézve, csak azért is, dacosan vagy összetörve!
Betegen és elhagyottan, városokban, börtönben vagy föld alatt,
szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva - élni kell!
Élni kell, mikor kimondják:-"Rák!"-"Gümokór!"
Élni kell és állni kell és nem lehet ott összerogyni, felzokogni!
Élni kell, ha tudatják:-"Létszámfeletti!"
Élni kell, ha sziszegik:"Már nem szeretlek!"
Élni kell, ha zokogják Anyánk ágyánál:-"Késon jöttél!"
Élni kell, ha hirdetik:-"Életfogytiglan!"
Élni kell, ha dob pergeti:-"Golyó által!"
Élni kell még, élni kell még pár óráig!
Élni kell, bár tudjuk jól,hogy a világon mindenütt halálunk készül.
Élni kell, bár tudjuk azt, hogy most is, most is többen halnak
hasztalan és értelmetlen, mint ahány rózsa lehervad!
Élni kell, mikor tudjuk, hogy embereket most is ölnek!
Élni kell, mikor már sokszor érezzük: - nem lehet élni!
S élni kell, ha kuporgatva napot napra;
élni kell, ha könyörögve, reménykedve: - egy tavaszt még!
Élni kell, ha tudjuk azt: alázat, szégyen
félelmünk és rettegésünk még egy évért, még egy évért!
Élni kell, így, alkudozva, megalkudva, mindenáron!
És mi élünk! Jaj, mi élünk! Így is, bárhogy, élünk, élünk!
Szembenézve, dacosan és összetörve, reménykedve,
betegen is, elhagyottan, városokban, börtönökben vagy föld alatt,
szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva - élünk, élünk!
Élünk, bár tudjuk, hogy most is többen halnak
hasztalan és értelmetlen, mint ahány rózsa lehervad.
Élünk, élünk, bár sokszor már érezzük - nem lehet élni!
Mégis élünk, semmi másért, csak mert úgy szeretünk élni!
Élünk, jaj, mert úgy szeretjük, szeretjük az életet!
Mert annyira élok vagyunk, és annyira emberek!
****************************************************************************
A dear friend of my sister's gave her a poem whilst in the hospital. She gave this to me, because it had given her tremendous strength during her stay.
Vaci Mihaly: And we live!
To live to live to live to live...we must live!
To worry, to cry, to beg - there's no escape!
Courageously, come what may, just because, defiantly or broken!
Ill and abandoned, in cities, behind bars or beneath the earth
Crying with loved ones, clutching children, we must live!
We must live when they say: "It's cancer! It's TBC!"
We must live and we must stand we can't just collapse and cry!
We must live, when they shout: "Redundant!"
We must live, when they hiss: "I don't love you any more!"
We must live, if they weep at our mother's bed: "You're too late"
We must live, when court rules: "Death sentence!"
We must live, when drums roll: "By the shot of a bullet!"
We must live, we must live for a few more hours!
We must live, though we know our death awaits us near and far
useless and pointless, like every wilting rose
We must live, when we know, many are dying as we speak
We must live, though we often feel - we can live no longer!
And we must live, if destitute, from day to day,
We must live, begging and hoping - just one more spring!
We must live, disgracefully, shamefully
afraid and worried, for another year, another year
We must live, broken, defeated, no matter what!
And we live! Oh, we live. This way, any way, we live, we live!
Courageously, defiantly and broken, hoping,
ill and abandoned, in cities, behind bars or beneath the earth
Crying with loved ones, clutching children, we live, we live.
We live, though we know many are dying as we speak
useless and pointless, like every wilting rose
We live, we live, though we often feel - we can live no longer
We live, for nothing but because we love to live!
Let's live, oh, because we love, we love life
Because we are so alive, and so human!