*English version on bottom!*

Elméletileg ma átengedtek volna az intenzívrol az osztályra. Akarom is, meg nem is.

Nem akarom már a csöveket, az infúziókat, meg az éjszakai betegszállításokat. Azt hiszem egy néni itt múlt éjjel meghalt. Mindenesetre kaptam valami altatót, és úgy aludtam az éjszaka, mint akit kiütöttek.

Lassan eszegetek. Ettem krumplipürét, meg almaszószt.

Természetesen kiderült, hogy nem megyek én ma még sehová. De talán nem is baj.

Komolyan, úgy adjanak át az osztályra, hogy kész vagyok. A dokik azt mondták, hogy még pár nap. Fájt nagyon az oldalam. Biztosan ezért kell még maradnom. Dehát fájt. Most mit csinálhattam volna? Tegyek úgy, mintha nem lenne semmi baj, csak hogy hamarabb engedjenek ki egy olyan világba, amire nem vagyok felkészülve? Hát kösz nem! Azt hiszem, eleve ezért vagyok itt.

Egyébként tudom ki a szabadulásom kulcsa. Zsuzsi néni, a fizioterápiás doktor. O nagyon rendes. És doki létére o is azt mondja, hogy amikor valaki ilyen fiatalon és ennyire agresszívan lesz rákos, az mögött mindig valami lelki trauma van. Én pontosan tudom mi az enyém. Pontosan tudom miért kerültem ide. ...no de mindegy, a lényeg az, hogy most miért vagyok itt: Meg kell gyógyulni és élni kell tovább.

**********************************************************************
Today I was told I could leave intensive care. I want to and I don't...

I don't want the drips, the cords annd the pain of hearing all the other ill patients...I think an old lady died here yesterday. I received some kind of sedative, and slept through the night like a log.

I am slowly starting to eat. I ate pureed potatoes and apple sauce.

Of course as it turns out, I am not going anywhere today. Perhaps it's for the better.

I want them to release me to the regular ward prepared. The doctors say a few more days. My side really hurt. That is probably why I need to stay. But what can I do if it hurts. What should I have done? Pretend as if everything is fine, to enter a world I am not prepared for? Thanks, but no thanks! I think this is why I am here.

I know who is the key to my release. Zsuzsi, the physiotherapist. She is really nice. And despite being a doctor she says if someone gets such an agressive cancer at such a young age, that must be due to a psychological trauma. And I know exactly what is mine. I know exactly why I am here....but oh well. Point is that now I need to get better and continue my life.