A CT eredménye

 2014.05.04. 09:09

„Recidivára nagyfokban suspect 43x40x40mm átmérőjű terime”

Nem tudom mire számítottam.  Azt éreztem, tudtam, hogy van ott valami, mégis meghasadt a föld alattam, amikor megláttam az eredményt, és zuhanni kezdtem.  Valaki adjon nekem valamit, amibe kapaszkodhatok!  Valaki mondjon valami értelmeset, amiben reménykedhetek még, mert ezt már nem bírom optimizmussal!  Mi okom van bízni, ha már a CT-re is ezt írják?  A kétségbeesés kezdett bezáródni körülöttem, mint a kórház falai.  Sosem szabadulok innen?

Dr. U azt javasolta, hogy csináljunk egy ultrahang által vezérelt biopsziát.  Másnap reggel az ambulancián keressem meg XY doktornőt, várni fog.  Persze az ambulancia nem így működik.  Ha nincs beutaló nem vehetnek fel, ha nem vettek fel nem tudnak megvizsgálni, akkor sem, ha tudnak rólam és a doktornő már vár.  Beutalót itt nem adnak, menjek a nőgyógyászatra.  A nőgyógyászaton pedig hiába hordoztam Dr. U nevét körbe, mint a véres kardot, ismeretlenül nem adnak beutalót.  Osztályról osztályra küldözgettek, én meg a könnyeimen keresztül mintha víz alatt úsznék bolyongtam a folyosókon.  Zárt ajtók, ne kopogjanak, ne kérdezzenek, magának nem vagyunk itt.

Végül egy nagyon goromba, fiatal doktornő írt nekem beutalót, de előtte még az összes szakmai és személyes frusztrációját a fejemhez vágta.  Nem hatott meg, mintha nem is hallanám.  Csak álltam ott és néztem, ahogy mozog a szája, ahogy dühösen csapkod, eltöri a tolla hegyét, majd idegesen hozzám vágja a kis cetlit.

Vissza a betegfelvételre, újra kivártam a soromat és végre, két órával a megbeszélt időpont után, bejutottam az ultrahangozóba.

„Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni.” Mondta XY doktornő miközben a kis képernyőt nézegette. „Ez könnyen lehet hegesedés is, ekkora műtött felületen nagyon el tud burjánzani.  Nemrég egy kis hölgynek ugyanígy vérömlenyt szúrtunk.” Úgy hatottak a szavai, mint lehorzsolt térd után egy édesanya ölelése.  Ejnye, ejnye, az a csúnya CT!  Nem lenne szabad ilyeneket mondania.  Na, ne sírjál, minden rendben van. 

Jövő héten megcsinálja a biopsziát.  Egészen hátul van a daganat a kismedencémben, de olyan vékony vagyok, hogy elölről el tudja érni.  Nem köntörfalazott, fájni fog.  Nagyon.  Próbáljak meg diétázni és valami szélhajtót szedni, hogy könnyebben eltalálják.

Azt hiszem, fel vagyok rá készülve.  Ha fájni fog, hát fájjon csak.  Már majd másfél éve mindig fáj valami, ezen ne múljék.  De arra vajon fel vagyok készülve, hogy megtudjam az eredményt?  Addig, amíg bármi okom van bízni, el tudom hinni, hogy minden rendben lesz, hogy minden rendben van.  De mi lesz utána, ha esetleg az derül ki, hogy tényleg kiújulás?  Nem is bánom, hogy csak hetekkel később lesz kész a szövettan.  Most még beveszem a fájdalomcsillapítókat, és mint ha mi sem lenne természetesebb, élem az életemet.

Címkék: ultrahang kórház daganat biopszia szövettan recidiva CT vizsgálat

A bejegyzés trackback címe:

https://marpedigenebbenemhalokbele.blog.hu/api/trackback/id/tr366116776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoldborso 2014.05.05. 14:32:26

Kedves Zsófi, engem 2006-ban operáltak (wertheim), áttétes méhnyakrákkal. Ha úgy érzed, nem pusztán elviselnéd, de érdekel, én mi mindent csináltam, csak szólj! Nagyon szívesen elmondom, puszta szolidaritásból. -- Nem a megszokott orvosi protokollt követtem... De természetesen az is lehet, hogy egyszerűen csak szerencsés vagyok... Szóval írj bátran, pár napig még figyelni fogom ennek a blogbejegyzésednek a kommentjeit. -- Akárhogyis, nagyon drukkolok neked! ZB

Ad Dio 2014.05.05. 14:52:25

Zsófia. Fiatal férj vagyok egy fiatal Feleség mellett, aki több nekem mint az életem. Így nem is írnék semmit ha nem volna valamim amibe kapaszkodjak. "Nekünk" bőrrák jutott. Már 4 éves túlélők vagyunk. Mi akkor úgy mentünk át a nehezén, hogy hittünk benne, hogy van Valaki aki ezt az egész látszólagos ostoba értelmetlenséget a kezében tartja és szavatolja hogy mindennek van értelme. Így vagy úgy. Ha nem hiszel ebben a Valakiben, akkor támaszkodj a mi hitünkre. A semminél az is több talán.

Rebelde 2014.05.05. 21:47:43

Vérömlenyre szavazok, szorítok!

richard sherman 2014.05.05. 22:39:45

Ma kezdtem el olvasni a blogodat,betettem a kedvencekbe. Csatlakozom az előttem szólóhoz és megszavazok neked egy vérömlenyt,rendben? Amúgy szereztél egy barátot mert 1. baromi tiszteletreméltó ahogy viseled az egészet 2. szeretem a stílusodat. Hiszem,hogy győztesen jössz ki ebből és belefogsz egy "hogyan dekoráljunk gyerekszobát" blogba amit persze a kutya nem fog olvasni mert olyannal tele van a padlás csak még egy kicsit tarts ki!

OKleo 2014.05.05. 23:31:49

Zsófi, ezt most virtuális ölelésnek szánom.
Két év alatt kétszer hozták rám a frászt... Én azt tapasztaltam, hogy ha "foltot" látnak, szinte automatikusan a legrosszabb verzió lép életbe. Egyáltalán nem szeretném bagatellizálni a helyzeted, de én ezidő alatt megtanultam, hogy a nagyon csúnyának látszó lelet sem jelent konkrétan SEMMIT! Egyszerűen nem mondhatnak rá mást, mint amit neked is mondtak/írtak, de ez nem jelenti azt, hogy ennek a vélekedésnek bármi alapja is lenne - az élőéleteden kívül. Egyszerűen ha rákos voltál, akkor a következő nem teljesen tökéletes leleted alapján automatikus a kiújulás valószínűsítése. "Jó gyakorlat". Én 2-3 hónapon keresztül kaptam folyamatosan megerősítést arra vonatkozólag, hogy nyirok áttétem van. 3 hasbaszúrás (UH vezérelt biopszia)után kiderült, hogy NINCS - úgy, hogy az UH kép alapján még ekkor is a kiújulásra szavazott az orvos. A nyirokcsomóim pusztán reaktívak, de közel két év után lettek azok! Szóval, jó lesz az vérömlenynek, csatlakozom a doktornő véleményéhez tapasztalati szakértőként, nem kell mindig a legrosszabbra gondolni! kitartás!
Ja és az Uh vezérelt hasbaszúrás amúgy nem fáj - főleg nem többedjére! Durván hangzik, de csak azt érzed, amíg átjut a tű az érzőidegeken - belül meg már nincsenek... éljenek a vérömlenyek! Tudom, hogy ez most a legkevésbé sem vicces, de egy bátorító mosolyt azért küldök neked! :)
Jut eszembe még egy ismerősöm esete, akit már félig eltemettek a CT eredménye alapján, majd mikor felnyitották, kiderült, hogy a helyzet sokkal jobb a vártnál. Szóval, a csúnya CT lelet, ha biopszia követi vérömlennyé válik! ;)

méregzsák 2014.05.06. 10:18:48

Kedves Zsófi!

Tegnap olvastalak először, és amikor a kis talpak csattogásáról írtál, elbőgtem magam. Nagyon-nagyon tisztellek, együtt érzek Veled, és kívánom, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan Te szeretnéd. A jógaoktatóm minden alkalommal elmondja, hogy csak a pozitív gondolatokra szabad koncentrálni, mert a gondolat teremtő erő, és - nem szeretem ezt a szót, de ide illik - "bevonzod" a rosszat, ha arra gondolsz... Tudom, milyen nehéz lehet a reményt kergetni éveken át. De muszáj, egyszerűen nincs választás...

Szeretettel üdvözöllek!!!

rizsarizsa 2014.05.06. 12:43:52

Kedves Zsófi!

Nekem egyszer azt mondta a nőgyógyászom, amikor remegve vártam a P4-es citológia utáni méhnyak konizáció szövettanának eredményét, hogy a biológiában 100 százalék nem létezik, ezt jegyezzem meg, egy életre! Nem számít, ki mit mond, kinek volt hasonló esete, eredménye...minden ember más, ezért minden eset egyedi.

Csodálatos, ahogy írsz, tiszteletreméltó, hogy van ehhez erőd és kitartásod...még ehhez is! Aki ilyen betegen plusz energiákat tud mozgatni egy blog írására, az kivételes ember! Nagyon fontos, amit teszel, a sorstáraidnak erőt adsz, az egészséges embereket pedig ráébreszted, hogy mi a fontos az életben, hogy adjanak hálát az életük minden egyes másodpercéért, amit fájdalom nélkül tölthetnek...ne öljék az energiájukat a mindennapok apró-cseprő (sokszor súlyosnak TŰNŐ) bosszúságaira.

Biztosan tudom, hogy az olvasóid gondolnak Rád, naponta többször is, szorítanak Neked, és ezek a pozitív energiák, gondolatok összeadódnak és eljutnak Hozzád, erőt adnak akkor, amikor a saját energiáid apadóban vannak.

Nagyon-nagyon szorítok Neked, gondolok Rád, és kérem a gyógyulásod az égiektől.

Márpedig ebbe Te nem halsz bele!

zoldborso 2014.05.06. 17:02:10

@OKleo: Ja, pont ma voltam orvosnál, és nyolc év után, többkilónyi negatív lelet birtokában is meghallgathattam tőle, hogy "két lábon járó időzített bomba" vagyok... Nem először kapom ezt az arcomba, egyébként tök jóindulatú, kedves dokiktól. Rögtön az jutott eszembe most is, hogy basszus, ennyire kevéssé bíznak a saját gyógymódjukban? :D Még szerencse, hogy én sem csak az ő szakértelmükre építek... Jobb az ilyen teljes testet-lelket érintő kórságokat többfelől is kezelésbe venni... Zsófi, továbbra is drukkolok! Sok szeretettel, ZB

OKleo 2014.05.08. 13:22:13

Egyszerűen nem mondhat mást... Azon gondolkodtam, hogy amikor ráírják a "korai recidíva", "met?" és hasonló véleményeket, az igazából nem is orvosi vélemény, hanem jogi helyzet megelőzése...

Zsófi, ezt nem azért írtam, hogy megnyugtassalak, hanem azért, mert tényleg így van!

Kukucska 2014.05.10. 09:37:43

@rizsarizsa: Minden mondatod olyan, mintha én írtam volna.

Zsófi, nagyon szorítok Érted !!!

tulpon 2014.05.12. 11:12:34

Kedves Zsófi, úgy egy hete olvastam végig a blogod, nagyon jó a stílusod és hihetetlen erő szorult beléd.
Azóta minden nap gondolok Rád és szorítok nagyon!

caixa 2014.05.12. 23:43:03

Sokszor gondolok rad. Remelem, minden rendben lesz!

OKleo 2014.05.13. 10:06:27

Reggel az Onkológiai Intézetben beszélgettem egy betegtárssal, akinek műtét után vérömleny alakult ki, gondoltam rád! Továbbra is drukkolás és szorítás!

remitenda 2014.05.14. 17:43:53

Szia Zsófi !

Ne hagyd, hogy halványodjanak az arcodra felkent harci festékek !!!! Még tart a küzdelem ....

dpev 2014.05.16. 19:50:51

Szia!
Nagyon sokat gondolok rád, és csodálom a kitartásodat, optimizmusodat, őszinteségedet. Példaértékű. Remélem legközelebb jó hírrel jelentkezel!
Egy ismerősöm ajánlotta ezt a módszert, hátha érdekel téged is: www.youtube.com/watch?v=0fpW77uUFoA

rabbithunter 2014.05.23. 20:32:03

Szia Zsófi!

Sokat gondolok rád, mindennap nézem a blogot, jártál-e itt, közben tudom, érzem, minden rendbejön hidd el!

szm901 2014.05.27. 14:04:35

Zsófi, én is minden nap nézem a blogodat, remélem minden rendben!!!Egyidős lánykáink vannak, nagyon szorítok! Tudom ez nem vígasztal de én a Te történeted miatt soha semmilyen körülmények között nem fogok kihagyni egyetlen szűrést sem. Régebben nem jártam évente, de most már ez nem így lesz..

d.ildi 2014.05.27. 20:42:34

@szm901:
A szűrés nagyon fontos, csak sajnos sokszor nem megfelelő, és nem alapos. A Zsófi is járt szűrésre.Nagyon körültekintően válaszd ki az orvost, és nem biztos hogy a drágább jobb is, és soha ne hagyd lerázni magad.Ha esetleg panaszod van és nem javul a kezelés után,keress másik orvost.Amúgy egy korrektül levett cytológiát elég 2 évente ismételni.

szm901 2014.05.28. 09:32:38

@d.ildi: Igen, ez a legszomorúbb, hogy Zsófinak még szűrés is volt és úgy sem vették észre! Így hogyan bízzon meg az ember az orvosokban? Én a kislánya miatt is vagyok ennyire felháborodva ezen a történeten, hiszen ez az egész az ő sorsáról is szól. Na meg az hogy szülés után ilyen rövid időn belül (feltételezhetően akkor még minden rendben volt) ennyire elfajulhat valami, holott az ember azt gondolná egy ilyen betegségnek idő kell míg kifejlődik. Számomra ez rémisztő, hátborzongató... Úgy érzem sem én sem a gyerekeim nincsenek így biztonságban, hiszen ez bárkivel megtörténhet.

rabbithunter 2014.05.29. 08:58:06

Sziasztok! Ha valaki tud valamit Zsòfiròl, megnyugtatásként írjon néhány szót...Aggódunk sokan, szorítunk sokan!

OKleo 2014.05.29. 13:09:52

@szm901: Sziasztok, A jó orvosválasztás a kulcsa a dolognak. Nekem 2011 november közepén lett egy P2-es eredményem. Ha ezt elfogadom, akkor már rég alulról szagolnám az ibolyát... tovább kerestem, mígnem találtam egy olyan orvost, aki komolyan vette a nem szűnő tüneteimet. 2012 februárjában egy nagyon komoly, drasztikus, azonnali beavatkozást igénylő méhtestrákra derült fény, vagyis a P2-es eredmény és a diagnózisom között mindössze 3 hónap telt el. A rákszűrést azonban hiába is ismételték volna meg - ami az eredmény alapján - indokolatlan lett volna - , mert a diagnózis felállítása csak méhtestből vett mintából volt lehetséges, a szűrés során onnan pedig nem vesznek mintát. Amúgy szerencsefaktor volt a történetben, hogy az orvos, akit találtam, mellesleg onkológus.
Szumma:
1. orvosválasztás - én rögtön tudtam, amikor megtaláltam a megbízható, felkészült orvost.
2. nem vagyok orvos, de azt gondolom, hogy ha komoly egy helyzet, annak tünetei vannak. Vagyis vegyük komolyan a tüneteinket!
Több világmegváltó gondolatom nincs ! :)
Zsófi jelentkezz!

remitenda 2014.05.30. 17:43:59

@OKleo: 100%ban egyet értek veled !!! A rákszűrésre járás önmagában semmire sem garancia !!!! Én 2012 decembere óta jártam orvostól orvosig, hogy találják meg a panaszaim okát! A 2013as év azzal telt el, hogy bebizonyítsa az orvos hogy a P3as eredményem nem jelent semmit. Végül 2014 februárban VÉLETLENÜL derült ki, hogy méhnyakrákom van.... de még akkor is csak küldözgettek ide-oda, míg aztán apukám rátalált arra az orvosra aki azonnal tett is valamit..... Tehát tényleg minden a JÓ orvoson múlik.... ha újra kezdeném, ma már a panaszaimmal célirányosan egy ONKOLOGUS nőgyógyászt keresnék !!! Olyat , akit ilyen bajban tapasztalt betegek ajánlanak...nem bíznám magamat a TBre !!! ezt csak okulásul írtam le !
Zsófi ! Mi van veled ?

Urbán Zsófia 2014.05.31. 10:00:14

@szm901: Ennek örülök! Ha legalább ennyit elértem ezzel a bloggal akkor már megérte :)

OKleo 2014.06.01. 19:11:40

Sokkal többet értél el! Minden rendben?

2014.07.15. 10:26:14

Régen jártam a blogodon, kitartást továbbra is.
süti beállítások módosítása